Kapitány –
Jó ideig azt hittem, hogy előbb-utóbb megszokom ezeket a borzalmas combinókat a
Körúton… De nem, egyre jobban bosszantanak, már-már dűhítenek…
Doktor – Pedig
jobban tennéd, kedves barátom, ha nem izgatnád magadat ennyire, különösen olyan
dolgok miatt, amelyeket nem tudsz megváltoztatni. Amúgy szerintem a combinók
elegánsak, korszerűek, azt mondanám: ékszerei a budapesti közlekedésnek…
Kapitány –
Te jó ég! Hogy mondhatsz ilyet? Lehet, hogy egy prospektusban elegánsaknak
tűnnek, de szállj fel, és utazz rajtuk! Egyszerűen nem értem, hogyan lehet
ennyire elsikkasztani a belső teret! Külső szélességük imponáló, de belül ilyen
szűk villamost az életben nem láttam. Abszurd, elképesztő a helyzet:
oldalanként egy ülés van, de így is képtelenség átmenni a székek között, ha már
áll ott egy ember. És lássuk be, az nem várható el, hogy egy nagyváros legforgalmasabb
vonalán senki ne álljon a székek között. Tetejében ezeken a magányos székeken
sem lehet kényelmesen ülni, mert a lábaknak való hely felét elfoglalja a
villamos oldalfalának félméteres dudorai. Hogy azok mire szolgálnak, mit
rejtegetnek? Misztérium!...
Doktor –
Jó, elismerem, sok belső tér vész el, és hogy miért, azt én sem tudom… De azért
vannak egészen szelős részek is…
Kapitány –
Ne is bosszants ezzel… Sokszor olyan elnéző tudsz lenni. Én meg azt mondom,
hogy botrány, hogy ezért a beszerzésért valaki nem került hűvösre!
Doktor –
Hú, hát ez azért meredek! Nem hiszem, hogy lehetne olyan sokakat érintő döntés,
amely mindenkinek tessen. Akkor a döntéshozó előre is készülhet a dutyiba…
Kapitány –
Ez ebben a formában színtiszta demagógia… És jelen esetben szerecsenmosdatás
is. Mert a combinók beszerzése ma már ordító módon bűnös hiba volt!
Doktor –
Gondolom, korrupcióra gyanakszol… Vagy hozzá nem értés esete forogna fenn?
Kapitány –
Ez is, az is, és főleg érzéketlenség a naponta bumlizó emberek érzéseivl
szemben… És a büntetlenség biztos tudata…
Doktor –
Valójában én sem akarom védeni ezt a beszerzést, mert akármennyire is
csodálkozol ezen, magam is gyakran szállok fel a hatosra, és engem is zavar mindaz,
amit felsoroltál… Csakhogy én nem látom ennyire idegesítőnek, és biztosra
veszem, hogy a tervezési fázisban a döntés jónak látszott. Biztos volt egy sor komoly
érv…
Kapitány –
Én is ilyesmire gyanakszom. És ha így lenne, kevésbé idegeskednék… Csakhogy
soha sem fogjuk megtudni az igazságot…
Doktor –
Nna, kíváncsivá teszel! Mire gondoltál? Lehet, hogy itt egy nagy titok van?
Kapitány –
Bizony, lehet… Más magyarázata alig ha lehetne erre az abszurd kialakításra…
Neked elmondom, de kérlek, senkinek ne add tovább!
Doktor –
Ismersz engemet, vitéz bátyám, olyan vagyok, mint a sír!
Kapitány –
Nos, szerintem ezekben a combinókban olyan alkatrészek vannak beépítve, amelyek
együttesen egy hatalmas kör alakú radarrendszert képeznek. Tudod, mekkora
balhét csapnak az oroszok a NATO-radarok miatt! Hát itt most sikerült elrejteni
a történelem egyik legnagyobb radarját!
Doktor –
Értem most már, miért kell így szorongani a szólóüléseken… Ez is érdekes
elmélet...
Kapitány –
Miért? Te milyen elméletet tudsz?
Doktor –
Á, semmi, csak így csúszott ki a számon…
Kapitány –
Ne alakoskodj, te rossz lány, te tudsz valamit, és titkolod jó öreg barátod
előtt! Én meg, látod, mindent megosztok veled… Szép, mondhatnám…
Doktor –
Jól van, kapitány uram, elmondom, csak ne duzzogjál… Az igazság az, hogy ez még
nem ellenőrzött infó, és tudod, hogy én csak biztosra szeretek menni…
Kapitány –
Biztos… Mi biztos ebben a mátrixvilágban… De bökd már ki, mit tudsz a combinók
titkáról?
Doktor – E
szerint is egy virtuális kör alakú rendszerről van szó, de értesüléseim szerint
ez nem radar, hanem részecskegyorsító…
Kapitány –
Megáll az ész! Zseniális!
Doktor –
OK, de senkinek egy mukkot sem!
Kapitány –
Így görbüljek meg!
