2014. június 7., szombat

A normandiai partraszállásról

Kapitány – Jó érzés volt nézni a megemlékezéseket a normandiai partraszállás évfordulójáról.
Doktor – Engem a több ezer veterán embersége hatott meg, no meg az a tisztelet, amely körülvette őket.
Professzor – Szép számban voltak a túlélők, ahhoz képes, hogy 70 éves évfordulót ünnepeltek…
Mester – 70 év! Én azon is eltűnődtem, hogy hogyan csúsznak össze a távolodó múlt eseményei. Éppen a közeli napokban lesz száz éve annak, hogy a szarajevói merénylet okot szolgáltatott az első világháború megindítására. 100 és 70 év… Szinte ugyanaz a távolság, pedig az én nemzedékem számára egy világ – és majdnem egy fél évszázad – választotta a két világégést… De nem vitás, ennél fontosabb a történelmi igazság színeváltozása…
Professzor – Az pedig meglehetősen látványos. Az ember csak bámul: a kép nem fakul, hanem egyre színesebb, egyre ragyogóbb, egyre lenyűgözőbb. Elegáns urak és hölgyek, elegáns egyenruhások, királyi pompa, elegáns díszlet, fennkölt beszédek… Hollywoodi káprázat az utolsó részletig.
Kapitány – Hát nem kijár ez a történelem legnagyobb katonai akciójának, amely ráadásul megpecsételte a háború, és ezzel együtt a fasizmus sorsát?
Professzor – No, itt kezdődik a történelmi igazság meghamisítása. Mindenekelőtt két szám: ez a bizonyos D-day a háború 1740-ik napja, a háború végéig pedig 336 van hátra.
Mester – Ha a szövetségesek nem nyitják meg ezt a nyugati frontot, a háború bizonyosan 336 napnál tovább tartott volna még, de az is biztos, hogy 1944 nyarára a Szovjetunió megnyerte a háborút Hitlerék ellen. Igaz, nem egyedül. Mellette volt az összes európai ország ellenállási mozgalma, az időközben felszabadított – és a hamarosan felszabadítandó – országok sebtében újjászervezett gazdasági és hadereje.
Doktor – Alig ha lenne becsületes ember, aki kétségbe vonná a szovjetek hősiességét, hatalmas, elképesztő véráldozatukat, végső soron döntő szerepüket a fenevad legyőzésében. Csakhogy nem lehet elkenni a különbséget Szovjetunió és az Egyesült Államok stratégiai céljai között. A Szovjetunió el akart pusztítani egy halálos ellenfelet, a Nyugat szabadságot akart hozni…
Mester – Ez a mérlegelés csak újabb vita tárgyát képezheti, hiszen ezerszer bonyolultabb és fontosabb bármely katonai akció megítélésénél. Csakhogy zavarba ejtő a történelem ennyire tendenciózus manipulálása. Egyszerűen mondva: várhatjuk-e a szabadság elhozatalát attól, aki bajban van az igazsággal?