2014. június 24., kedd

A fociról, vb idején

Kapitány – Gondolom, mostanában ti sem tudjátok kivonni magatokat az általános foci-őrület alól…
Professzor – Mi az, hogy foci?
Doktor – Ha-ha-ha… Mi az, hogy őrület?
Kapitány – Nem rossz dolgok ezek. És tetszik-nem tetszik, a foci jó ideje a világ legnépszerűbb játéka. Nem csodálkoznék, ha a nézettségi statisztikák szerint többen nézik a foci-vb-t, mint az olimpiát…
Mester – Az nem is gond, hogy a verseny izgalma összehozza az egész emberiséget. Jó dolog egy ilyen közös élmény…
Kapitány – Különösen, ha kézügyedben van egy jó hideg sör és valami finom rágcsálnivaló…
Professzor – Biztos nem kell a bűnök kategóriájába sorolni ezt az idillt, de mint egy nyomuló életmód jelképe nekem szörnyű…
Mester – Én azt a foci-szeretetet tartanám egészségesnek, amely hetente kihív egy közeli focipályára vagy a rétre, és megkergeti veled a labdát…
Doktor – Ennek abszolúte semmi akadálya! Ma már minden jóra való faluban van egy tisztességes stadion…
Professzor – Egyetértek a Mesterrel, hogy a sport gyakorlása a jó, és nem a bámulása. Szerintem botrányos és felháborító a mostani helyzet, amikor egy velejéig korrupt szervezet bűvöli és dagasztja focinak álcázott bizniszét, a fennálló rend és az azt kiszolgáló média legnagyobb örömére…
Doktor – Mostanában Brazíliában sokan osztják ezt a véleményt, de nem szavakban, hanem tettekben…
Kapitány – Ó, ez egy egészen más történet. Én azt hiszem, ebben most tanult barátunk alaposan melléfogott. Mert valóban sok a tiltakozó Brazíliában, de hát senki nem csodálkozik azon, hogy hogyan lehetséges, hogy a focit a világon a legjobban imádó nép ilyen vehemenciával rontja saját ünnepét? Szerintem ez az egész tiltakozó hullám a baloldali elnöknek szól. Igen, túl sok a baloldali vezető Latin-Amerikában…
Doktor – A brazilok nem csak abból ismerszenek, hogy imádják a focit. Ők is normális emberek, akik normálisan akarnak élni, és rühellik az állam fáraói költekezéseit.
Mester – A két dolgot fontos lenne különválasztani. Magam is támogatok minden jogos tiltakozást, és még inkább minden jogos harcot. De harcolni jól megválasztott célokért, jól megválasztott eszközökkel érdemes. Ebben az esetben én is arra hajlok, hogy a brazíliai tiltakozó hullámot egyes szítják, és manipulálják.
Professzor – Nem lesz könnyű ezeket leleplezni, és az is lehet, hogy soha nem is fogják.
Mester – Ugyanakkor látni kell az emlegetett fáraói költekezések igazi súlyát és mechanizmusát. Ez pedig az emlegetett szervezet, de még inkább az általános tőkés filozófia következménye: ostobán és vakon hajszolni a még nagyobb profitot. Ennek egyik jellemző vonása a foci világban a gigantizmus: még újabb, még nagyobb, még drágább stadionok…
Kapitány – De hát van ennek alternatívája? Négyévente zajlik a vb! Egy ország történetében pedig száz vagy ötszáz évente! Akkor miért ne húzzanak fel néhány új csodastadiont?
Mester – Mert fölösleges kiadás egy olyan világ, amelyben az egészségügy és az oktatás kétszer akkora költségvetésért kiált, mint amennyihez jut. Én egyszerűen azt csinálnám, hogy a vb-rendezést egy egész országcsoportra bíznám. Ahány csoportban kezdik a vb-t, annyi országra. A végén a döntőket ezek egyikében lehetne rendezni. Így minden rendező országnak gyakorlatilag egy egyetlen – alapszabályként már jelentkezéskor meglévő – stadiont kellene biztosítania a vb-hez. Az új presztízs stadionok építése rendszerint ostoba holt befektetés. Ehelyett tartós életminőség-javításra, munkahely-teremtésre lehetne fordítani – egy jóval szerényebb összeget.