2014. március 28., péntek

Választás 2014 – Tanulni a tanulságokból

Kapitány – Kedves barátaink, ha már ennyire reménytelen a pártok programjai alapján választani, talán segíthet, ha áttekintjük az elmúlt időszakot: mi jót hozott, mi volt benne csalódás!
Professzor – A számvetés indokolt, de a programok egybevetését ez nem pótolhatja.
Kapitány – Igazad van, kedves professzorasszonyom, és most azt ne is pótoljuk, hanem vessünk számot.
Mester – Azt javaslom, első körben ne is minősítsük az eseményeket, hanem igyekezzünk minél teljesebb leltárt készíteni a fontosabbakról. Az ember olyan feledékeny… Te, kapitány, mit vettetnél fel a listára?
Kapitány – Mindnyájunk szempontjából fontos volt az állami pénzügyek rendbe tétele, a munka kiemelt kezelése, ideértve közmunka segélyezés helyett politikát és a munkavédelmi programokat, a közrend és a büntetéspolitika szigorítása, a közigazgatás korszerűsítése. És azt is érdemes számon tartani, hogy a nagy és bonyolult ügyek mellett mindig volt szándék és energia olyan projektekre, amelyek szépíthetik-gazdagíthatják az országot, itt a Kossuth tér átépítésére, a különféle stadionépítésekre, a különféle múzeumtervekre. Végül meg kell említeni a sokat vitatott rezsicsökkentést.
Doktor – A válogatásod, kedves kapitányom, dicsérő szavak nélkül is felér egy dicsérettel. Pedig ne feledjük, a kormány első két intézkedése az állampolgárság megadása a határon túli magyaroknak és a magánnyugdíj-vagyon államosítása. Utána jött egy pártalkotmány és száz kétharmados saroktörvény, amely ellehetetleníti minden leendő kormány munkáját, amely nem a Fidesz politikáját követné. Ezen belül a cinizmus csúcsa a legapróbb részletében a Fidesznek kedvező új választási törvény, Fidesz-katonák állítása minden kulcspozícióba kikezdhetetlen 9 éves megbízatással, az Alkotmánybíróság hatáskörének szűkítése, feltöltése lojális emberekkel. És mindennek az ámokfutásnak a koronája a titokban összehozott Paks-szerződés…
Kapitány – Drága doktornő, a te válogatásod kritikus szavak nélkül is lehengerlő kritika. Becsmérlő szavaiddal megterhelve viszont arra lesz jó, hogy zsákutcába vigye a számvetésünket.
Doktor – Legyünk erősek, drága barátom! Valóban erős idegek és erős gyomor nélkül nehéz kivesézni állapotainkat, de ennek nem az én stílusom az oka…
Professzor – Szerintem a legfontosabb említendő történések kétfélék. Az egyikféle intézkedések egy újfajta posztmodern proletariátus, vagy, ahogy szeretik még mondani: munkatársadalom kialakítását célozza. Ezt szolgálta a világ egyik legkacifántosabb munkatörvénykönyve, és ezt szolgálta a szakszervezeti mozgalom semlegesítését. Még nem volt Magyarországon ilyen szociális béke, mint az elmúlt négy évben. De ez a béke a kiszolgáltatottság, a félelem keserű békéje. A másikféle intézkedések a felső osztályok elkötelezése. Erre nehéz azt mondani, hogy lekenyerezése, mert azok már rég elfelejtették a jó kenyér ízét. És azt sem lehet mondani, hogy lekorrumpálása, mert ők a korrupció nagymesterei. De minek nevezzük azt, amikor egy 2 vagy 5 milliós jövedelemmel rendelkező embertársunknál ez a kormány meghagyja jövedelmének azt a felét, amely minden civilizált országban a közösbe megy?
Kapitány – Ezt én is végtelenül felháborítónak tartom…
Professzor – És van képük azt mondani, hogy azért teszik ezt, mert szentnek tartják a munkából származó jövedelmet!
Mester – Én azt tenném még a leltárhoz, hogy ebben az négy évben fontos dolgok történtek egy félelmetes államkapitalizmus kiépítése érdekében: államosítások a gazdaságban, az iskolák államosítása, a média államosítása, a nemzet államosítása. A jelenleg kormányzók számára szemmel láthatóan a hatalom a legfontosabb, mert azzal remélik kielégíteni kielégíthetetlen vágyaikat vagyonra és dicsőségre, és nem utolsósorban biztosítani büntethetetlenségüket. És ez így egy ördögi kör: minél hatalmasabb és ellenőrizhetetlenebb lesz az általuk kiépített hatalom, annál inkább sorsdöntő, hogy az szilárdan a kezükben maradjon. Ehhez durva és finom eszközök újabb arzenáljára van szükség, a tömegek még hatékonyabb ellenőrzésére, butítására és manipulálására.
Professzor – Én úgy gondolom, ezzel az elmúlt év leltárának csak kis részét sikerült összerakni, de nekem így is szédül a fejem.
Kapitány – Pedig a lényeg nem az események puszta összeírása, hanem minden egyes esemény alapos vizsgálata minden oldalról. Mert, ismerjétek el, ez mind politika, amely évezredek vitákat és szenvedélyeket szít. Mi nem tehetjük meg, hogy csak egy vagy két szempont – vagy szemlélet – alapján minősítsük a dolgokat.
Doktor – Az elmúlt négy év minden eseményét megvizsgálni? Ehhez újabb négy évre lenne szükség, vagy többre…
Mester – Az elmúlt négy év nagyon fontos tendenciákra fogyelmeztet, ezért fontos lenne folytatni a beszélgetést. Nem hiszem, hogy lesz időnk és kedvünk minden egyes eseményt újra elővenni, de a legfontosabb tanulságok levonását feltétlenül meg kellene próbálni.



2014. március 19., szerda

Választás 2014 – Tiszteletünk a bátraké!

Professzor – Bizarr választások: se programok, se viták…
Kapitány – Ne legyünk igazságtalanok! Minden párt hirdeti elképzeléseit. Ez már csak forma, hogy összeállít-e egy program nevű füzetet…
Mester – Forma, de egy fontos tartalom fontos formája. Aki ezzel nem tiszteli meg a választó polgárokat, az nem is tiszteli azokat…
Kapitány – Én akkor is azt mondom, a hagyományos értelemben vett program összeállítása helyes, de távolról sem mérvadó a tekintetben, hogy egy pártnak vannak-e elképzelései, van-e cselekvési terve. És nem mellesleg fontosabb a cselekvési tervnél a cselekvési bátorság és a cselekvési kompetencia. Mi tagadás, a Fidesz sokakat meggyőzött, hogy sokat cselekedett, és van bátorsága és kompetenciája ezt folytatni.
Doktor – Bár ne cselekedett volna… A bátorsága meg arrogancia és erőszakosság…
Professzor – Lám, itt mindennel kapcsolatban fellángolnak az indulatok. Meg is lehet érteni ezeket, de ettől semmi nem oldódik meg. Életbe vágóan fontos lenne az értelmes beszéd! Értelmes beszéd a valóságos problémákról és a problémák reális megoldásairól. Hát ehhez kellenének értelmes programok és értelmes viták…
Kapitány – Rendben van, én is az értelem kultuszát követem. Legyen értelmes beszéd, és ne zsigeri minősítések. Közben mit tesznek az összefogók, a más-lehet politikusok, bal-jobbikosok, miegymások: kórusban szidják a kormányt és a Fideszt, és alig várják, hogy lerombolják azt, ami az elmúlt négy évben felépült…
Mester – Igazad van, kapitányom, mind elkeseredetten, és mi tagadás, sokszor igen ostobán ostorozzák a hatalmon lévőket. De mondd meg nekem, a hatalom, értve ebbe a kormányt is és a kormányzó pártot is, nem ostorozza az ellenzéket? Nem az ellenzék gyalázásáról szól minden képviselőjük minden nyilatkozata, de a közmédiának nevezett rádió és tv minden híradása?
Kapitány – Mi tagadás, nem maradnak adósak…
Doktor – Az adófizetők pénzén nem maradnak adósak…
Mester – Jó, fogadjuk el, hogy hatalom és ellenzéke minden erejéből pocskondiázza a másikat, és ilyen szempontból egyik sem jobb. De nem látsz egy szembe szökő különbséget a – hangsúlyozzuk – értelmes vita igénylésében? Ki ragaszkodik folyton a nyílt nyilvános vitához, és bújik el előle?
Kapitány – El kell ismernem, hogy a Fidesz eszelősen óvja Orbánt… De az is igaz, hogy most nincs komoly, fajsúlyos kihívója…
Doktor – Már bocsáss meg, harcedzett kapitányom, de ezt, hogy ki komoly és ki fajsúlyos, ne a kormánypárt marketingstábja döntse el. El tudod képzelni ezt az érv-eklektikát Amerikában? Nem kiállni egy tv-vitába az ellenféllel?
Professzor – Nem tudom, jogos-e a Fidesz-marketingesekre kenve a dolgot ebben is óvni ezt a hímes tojás Orbánt, vagy egyszerűen ki kell mondani, hogy szánalmasan gyáva, de talán klinikaian gyáva…
Kapitány – Ez gyűlölködők szerzői munkásságának része lehet, de nem az igazság része. Gondoljatok például arra, hogy Orbán nem volt se rest, se gyáva elmenni Strasbourgba védeni – jó, nem mondom, hogy a hazát – politikáját. Talán mégis csak bátorság ez.
Professzor – Azzal a fellépéssel valójában elszámította magát.
Doktor – Nem kicsit, nagyon…
Mester – Akár mik is voltak az akkori előzetes számításai, az egy történet. Most a magyar választó választani akar. Mindenkinek, aki kínálja magát, kötelessége összemérnie magát a többi jelölttel. Nem azért, hogy megtisztelje azokat. Azért, hogy megtisztelje a magyar választót. Tiszteletünk a bátraké!



2014. március 13., csütörtök

Választás 2014 – A birnámi erdő…

Professzor – Bevallom, kedves barátam, napról-napra rosszabbul érzem magamat itthon. Elviselhetetlen ez a hideg polgárháborús hangulat, a gyűlöletnek ezt a mindent megmérgező áradatát.
Kapitány – Szerinted ki szítja igazán a gyűlöletet?
Professzor – Nem értem, miért kérdezed ezt, kapitányom. Szerinted az egyik fél szítja igazán, a másik meg tessék-lássék módon? Avagy teljes ártatlan ebben a veszett játékban, csak jámborul pislog?
Kapitány – Ismersz engemet, szeretem a tiszta és egyenes beszédet. Nem minden, ami történik a politikában, felel meg az ízlésemnek. De a politika már csak ilyen. Mellesleg ezért nem szeretnék politikus lenni.
Professzor – Nem tudom elfogadni, hogy a politika ilyennek kell lennie.
Kapitány – Legalább is demokráciában ez látszik tipikusnak. Rendben van, a mi modorunk talán egy kicsit nyersebb, alpáribb, mint ott, ahol már hosszú évszázadok óta gyakorolják a politikát. De hát mit tegyünk? A jó öreg Kádár jut eszembe, aki csóválta a fejét. „Az emberek szeretik a lángost, de nem szeretik a lángossütőt.” – mondogatta. Hát mi most szeretjük a demokráciát, de nem szeretjük a demokrácia napszámosait…
Professzor – Naplopóit mondd, kedvenc harcostársam! De lám, jön a Mester és a fiatal doktornő… Szép napot, barátaim! Mondjátok meg ti, meddig bírjuk elviselni ezt a tömény gyűlölködést, amelyet most a választás már-már hurrikánná korbácsol?
Doktor – Szervusztok, barátaim! Mi is a választásokról beszélgettünk az úton. Úgy tűnik, ez már kényszer lesz a következő hetekben.
Kapitány – Hát van tétje az április hatodikának…
Mester – Üdvözlégy, kedves professzorasszony! Erőt, egészséget, derék kapitány úr! Talán egyből meg is adod nekünk a kulcsot: nagy a tét. De milyen tétről is van szó?
Kapitány – Hogyhogy milyen? A kormányrúd, a hatalom birtoklása a tét!
Mester – De hát a hatalom annyi vesződséggel, gonddal-bajjal jár. Jó, rendben van, legyezi a hiú ember hiúságát, de szerinted megéri a hiúság ezt a mindenkire visszahulló gyalázatot?
Doktor – A fáraók és császárok korában bizonyosan, de a mai világban semmiképpen. Ellenben az az irdatlan pénz, amely közben szerezhető…
Mester – A lényegre tapintottál, doktornő! A pénz! Ez a ludas!... De mégis, a pénz, mint a gravitáció, mindenhol a világon elgörbíti a teret. Mégis, miért másokénál nagyobbnak látjuk itt a gyűlölködést?
Professzor – Biztos vagyok, hogy van olyan hely, ahol a miénknél is nagyobb a gyűlölködés, de ez engem nem vigasztal. Én elviselhetetlennek érzem azt, ami nálunk zajlik, és határozottan állítom, hogy ez a mérték nem normális, sokszorosa a normális országokban tapasztalhatónak. És nem tudom elfogadni a kapitány érvét, hogy ez a műveletlenség velejárója lenne.
Mester – A műveltségnek egészen biztosan nagy szerepe van, de döntőnek én azt gyanítom, hogy nálunk a korrupció mértéktelensége teszi ennyire vonzóvá a hatalmat. Ha fele annyit lehetne lopni, akkor a hatalom fele annyira vonzó lenne. De hát itt a nedűt, az emberek adóforintjait nem egy biztonságos tömlőbe töltik, hanem egy nagy szivacsra öntik. Mit tud a szivacs megőrizni ebből a köz javára, és mennyi csurog le a tisztátalan kezekbe?
Professzor – Igazad van, Mester! És bizony, azt is kell hozzá tenni, hogy nálunk ellentétben a fejlett országokkal, csoda, ha egy független, nem a hatalom esernyője alatt dőzsölő vállalkozás nyereséges, és fordítva, csoda, ha egy a hatalom kegyében lévő cég nem produkálna csodás profitot. Igen, ilyen körülmények között a hatalom birtoklása mindent és minden gátlástalanságot megér.
Kapitány – A végkövetkeztetéssel teljes mértékben egyetértek. A korrupció a gennyes góc. A haza megmentését a korrupció lefejezésével kellene kezdeni. De kevés ehhez egy kapitány. Akkor is kevés, ha ilyen Mester, ilyen tanult barátai állnak mögötte, mint ti. Egy mesebeli tábornok kellene ehhez a hadjárathoz… Bevallom, kevés a reményem…
Mester – Nem a tábornokon múlik a fordulat, hanem azon, hogy megmozdul-e a birnámi erdő… Talán hamarább, mint gondolnánk most…



2014. március 12., szerda

2014. március 10., hétfő

Választás 2014 – Tiszta kép, tiszta homály

Kapitány – Kedves barátaim, tisztul a kép! Az előadás szereplőinek neve kikerült a plakátra, elkezdődött az utolsó forduló. Visszaszámlálás, fokozódó izgalom… Bármit is mondanak, ez a demokrácia ünnepe!
Professzor – Inkább kellene, hogy az legyen, de nem az. Ilyen gyalázatos, tisztességtelen választás régen nem volt Magyarországon…
Doktor – Egyetértek veled, mélyen tisztelt kapitány uram, tisztul a kép, és tisztán látjuk a homályt… Látjuk, hogy egy sereg zavaros új szereplő tolong az Állami Kincstár pénztára előtt, látjuk, hogy ipari méretekben ment támogató ívek szaporítása, látjuk, hogy a hatóságok játsszák a vakot…
Kapitány – Megértem rossz kedvetek. Pocsékul állnak azok, akikkel szoktatok szimpatizálni, de legyen bátorságotok elfogulatlanul nézni az életet! Így sokkal több meglepetést lát az ember, több dologra tud rácsodálkozni, elgondolkozni.
Mester – Helyesen beszélsz, kapitány! A nyitottság több táplálékot ad a léleknek, erősíti. És ez mindannyiunkra ráférne! És ha már csodálkozást emlegetünk: bevallom, én teljesen elképedtem a minapi hírtől. A hírek szerint ugyanis a Nemzeti Választási Iroda vezetője azt közölte: összesen 1,86 milliárd forintra büntették az ajánlóíveket időben vissza nem adó pártokat és független jelölteket az országgyűlési választókerületi bizottságok.
Professzor – Egyszerűen hihetetlen adat.
Doktor – Ez majdnem a fele annak, amit majd ki kell osztani az állva maradt pártoknak…
Kapitány – Vajon behajtható-e egyáltalán ez az irdatlan összeg a bő félszáz kamupárton meg a magányos szerencselovagokon?
Professzor – Kíváncsi lennék, kik is azok, akik ily porul jártak? Bizonyosan nem olyanok, akik számíthattak a nagy machinátorok jóindulatára és fülbesúgására.
Mester – Akárhogy is állnak a dolgok, több, mint furcsa, hogy nem ez vált a közbeszéd egyik fő témájává. Erről pedig azért lett volna fontos, lenne fontos beszélni, mert szimptomatikus a mai tendenciákra. Arra gondolok, hogy a törvényalkotó egyre durvább eszközöket ad a hatalom kezébe. Egy lényegében ellenőrizetlen hatalom, amelynek eszköztára tele van durva eszközökkel könnyedén tarthatja sakkban, avagy éppenséggel rettegésben a társadalmat.


2014. március 8., szombat

Választás 2014 – A kis pártok kis szívességei

Professzor – Körbejártuk a nagy pártok esélyeit a 2014 évi választáson, de vajon mi a helyzet az ezer kicsivel?
Doktor – Ezek mind kamuszervezetek. Kisebb részük azért jelent meg, hogy összekuszálja a viszonyokat, nagyobb részük a nagyvonalúan megígért állami apanázsra ácsingózik. Ez az egész cirkusz még egy-két milliárdot visz el az adófizetők pénzéből.
Kapitány – Szerintem az új rendszer komoly érdeme, hogy megkönnyíti új szereplők megjelenését. Az elszámolási feltételek pedig eléggé világosak és szigorúak. Aki a közpénz lenyúlására gondol, könnyen a börtönt is kockáztatja.
Doktor – Majd meglátjuk, de tartok tőle, hogy az elszámoltatás is olyan szelektív és szemforgató lesz, mint sok minden az elmúlt négy évben.
Mester – Az új választási törvény is megérdemel egy külön beszélgetést, de most nézzük meg konkrétan, mit és merre képesek befolyásolni a kis pártok. És itt bizonyára érdemes lenne külön megvizsgálni az egyes szereplők esélyeit, és külön a kis pártok összhatását. Kezdjünk ez utóbbival! Kapitány, te hogyan ítéled meg azt?
Kapitány – Sokszoros bizonytalanságot látok ebben. Világos, hogy ez a tömérdek új pártocska lecsíp minden nagy régiből. De melyikből mennyit? A Fideszből is könnyű lecsípni, mert tény, hogy sokan kormányváltást akarnak. A baloldalról meg még könnyebb lesz lecsípni, mert az hihetetlen hitelességi válságba került. Ugyanakkor az emberek tudnak gondolkozni, és komoly ügyekben óvatosak. Nagyon kevesen lesznek, akik egy ismeretlen szervezetre adnák a szavazatukat.
Professzor – Hagyományosan az elemzők azt tartják, hogy a szavazók hasznos szavazásra törekszenek. Az érdekelt nagy pártok is ilyen értelmű bölcs figyelmeztetésekkel traktálják az embereket. Szerintem most meglepően sok olyan proteszt szavazat is lehet, amikor a választó direkt arra játszik, hogy senki ne hasznosíthassa szavazatát. Így a be nem jutó pártok összességében akár a leadott szavatok tíz százalékát is elvihetik…
Doktor – Ez szerintem túl nagy arány… Ehhez a mostani pártkínálat túlságosan ismeretlen és szánalmas. Én inkább úgy gondolom, hogy a kicsikre főleg tévedésből fognak szavazni, no meg persze a rokonság…
Professzor – Néhány kamupártnál pedig a tévedés, vagy mondjuk úgy, a megtévesztés kódolva van a nevükben. Nem kicsit. Hanem botrányosan.
Mester – Kérhetek netán számszerű tippeket a következőkre: hány egyéni képviselőt juttat be kis párt, hány százalékot érnek el a kis pártok összesen, és hány kis párt lépi át az öt százalékos küszöböt?
Professzor – Szerintem egy egyéni sem jut be tőlük, összesen pedig tíz vagy több százalékot kapnak, és valószínűleg egy sem lépi át az öt százalékot.
Doktor – Egy egyéni sem, összesen nem egészen tíz százalékot érnek el, és valószínűleg egy kis párt, az LMP lépi át a küszöböt.
Professzor – Én sem gondolom, hogy egyéniben bárki is bejutna tőlük, de könnyen lehet, hogy akár húsz vagy több százalékot kapnak, és valószínűleg két-három szervezet is átlépi az öt százalékot.
Mester – Ez igazán meglepő feltételezés, de eddig egyet is értettünk mindannyian abban, hogy az idei a kemény meglepetések választása. Egyébként én is kizártnak látom, hogy egyéni körzetben kis párt jelöltje nyerjen, de tartok tőle, hogy összességében igen sok szavazatot szednek össze. Csakhogy nem annyit és nem úgy, hogy bárki is bejusson. Vagyis a kis pártok úgy jönnek majd ki a választásból, mintha be sem jöttek volna, de közben jelentős szavazó tömeget elterelgetnek ide-oda, ám főképpen zajossá teszik a kampányt. Kinek lesz ez jó?
Professzor – Nem csak zajossá, hanem cirkusszá…
Kapitány – Azért némi zaj ráférne a mostani kampányra.
Doktor – Dehogy zaj! Értelmes beszéd kellene, és nem lárma!
Mester – Ezzel egyetértek. De jó lenne több értelmes szó! Bízzunk benne, hogy még hallunk! Most viszont nézzük meg külön-külön is az esélyeket, de főleg azt: kitermelődhet-e valaki számára potenciális koalíciós partner ebben az új váratlan pártalapítási lázban?
Professzor – Valakiből csak akkor lesz potenciális koalíciós partner, ha be is jut… És ez az, amire én nem számítok. De szavaid szerint te sem tartod valószínűnek, Mesterem.
Mester – Igazad van, kedves professzor asszony! De a kérdés akkor is jogos, több okból. Egyrészt az igazi partner még a szavazás előtt is tehet szívességet. Apró, de figyelemre méltó esemény a KTI egyik jelöltjének a visszalépése a baloldal javára. Igaz, ez személyes, és nem párt döntés volt, de hasonló bekövetkezhet párt szinten is. Másrészt egyetértettünk abban is, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy egyetlen nagy párt sem szerez abszolút többséget. És mivel egyik nagy párt esetében sem reális a koalíció a másik kettővel, különösen izgalmas gondolatban megvizsgálni azt, hogy legalább az esélyesebb kicsik közül melyik melyik naggyal lenne hajlandó koalícióba lépni.
Professzor – Ezzel nem csak gondolatban lenne izgalmas eljátszani, hanem a kampányban rákérdezni: tisztelt LMP, tisztelt KTI stb., ti kivel lépnétek koalícióval, ha muszáj lenne áldozatot hozni a nemzetért, vagyis belépni a hatalomba?


2014. március 5., szerda

Választás 2014 – a győzelem elvesztése

Professzor – Félelmetes, de ha akarjátok meglepő is az apátia, amely ma uralkodik Magyarországon. Mert ugyanakkor könnyű belátni az idei választás történelmi jelentőségét.
Kapitány – Miért lenne történelmi jelentősége egy szokványos négyévente ismétlődő parlamenti szavazásnak? Már megint ez az értelmiségi kis pánik…
Doktor – Én is úgy látom, hogy fontos lenne elzavarni, de lehetőleg egyszer s mindenkorra ezt a bandát. El lesz ám zavarva, és nagyon nem mindegy mikor.
Kapitány – Ajjaj, már közénk is szivárgott volna az indulat? Meglepő… Lehet, hogy a sok bizonytalanság, amelyről a Mester beszélt, fokozza a feszültségeket?
Doktor – Őszintén szólva, nem tudok mit kezdeni a Mester elemzésével. Nem is az zavar, hogy az események semmilyen alakulása nem lesz jó arra, hogy bebizonyítsa az igazát. Inkább arra lennék kíváncsi, hogyan lehet ezekből a külön futó eszmefuttatásokból használható prognózist szintetizálni.
Mester – Nos, kedves barátaim, próbáljuk meg! Biztos, egyetértetek azzal, hogy kormányzási esélyeik a Fidesznek, az Összefogásnak és a Jobbiknak vannak, annak a három szervezetnek, amelyről biztosra vehető, hogy kizár minden koalíciós lehetőséget a másik kettővel. Te, nagyra becsült kapitányom, hogyan látod a Fidesz esélyeit?
Kapitány – Én nem tartom kizártnak, hogy a Fidesz megszerzi a háromnegyedes többséget, de ahogy te mondtad legutóbb, nem zárható ki az ellenkező előjelű meglepés sem. Rendben van, nem lehet kizárni, hogy a Fidesz nem szerez abszolút többséget, de szerintem ennek esélye csekély. Legvalószínűbbnek tartok egy egyszerű többséget.
Mester – És te, kedves professzorasszony, hogy ítéled meg az Összefogás kormányzási esélyeit.
Professzor – Hát igen, az Összefogásnál még inkább minden lehetséges. Igaz, egy minősített többségnek szinte semmilyen esélye nincs, anélkül pedig borzasztóan nehéz lesz a kormányzás a megörökölt gazdasági, intézményi, személyi és jogi környezetben.
Mester – Ismerve érzéseidet, drága doktornőm, nem akarom nálad firtatni a Jobbik esélyeit, de javaslom: vegyük számításba, hogy ma már az is reális aspiráns kormányzati szerepre.
Professzor – Sokak számára elképzelhetetlen, hogy a Jobbik többséget szerezzen, de bekövetkeztek már a történelemben elképzelhetetlennek vélt dolgok.
Mester – Azt hiszem, ebben minden esetre megegyezhetünk, hogy van három, de össze nem férő esélyesünk kormánytöbbségre. Kíváncsi vagyok, milyennek ítélitek meg annak esélyét, hogy bárki is megszerezzen többséget a 2014 évi választásokon!
Kapitány – Szerintem szinte száz százalék… Vagy legalább kilencven…
Professzor – Szerintem is valószínűbb, hogy valaki megszerzi a többséget, de távolról sem ennyire biztos. Én hatvan százalékot adni a többségnek.
Doktor – Szívesen vállalom az ellenkező véleményt, de kétségeim vannak az efféle spekulációk értelmével kapcsolatban. Ha fontos számot is mondani: harminc százalék, hogy valaki szerez többséget.
Mester – De, drága doktornő, ne érezd magadat kötelesnek képviselni semmilyen ellenkező véleményt. Én csak és kizárólag őszinte véleményetekre vagyok kíváncsi, mert nagyra becsülöm tájékozottságotokat és éleselméjűségeteket. És semmiképpen nem a becsléseitek átlagával próbálnám megközelíteni a keresett igazságot, hanem a vélemények gazdagságával. Most is volt értelme időzni ezen a kérdésen, hiszen figyelemre méltó, vagy úgy mondanám: figyelmeztető egyetértés van köztünk abban, hogy a választás esetleg nem hoz ki senkit győztesnek. Ezzel az eshetőséggel pedig szinte senki nem foglalkozik.
Kapitány – Ez valóban nehéz helyzetbe hozná az egész országot. Koalíciót nem lehet elképzelni semmilyen párosításban. Ha nem jut be a parlamentbe egy negyedik vagy akár több új kis párt, amely alkalmas lesz koalíciós partnernek, csak egy megismételt választás hozhatja meg a patthelyzet megoldását.
Doktor – A magyar társadalom pedig, de azt mondanám, a magyar jogrendszer sincs felkészülve egy ilyen forgatókönyvre.
Professzor – Nem beszélve arról a hatalmas gazdasági kockázatról, amit jelentene egy több hónapos fejetlenség.
Kapitány – Rémisztő helyzet, de láttok lehetőséget a megelőzésére? Apelláljunk a szavazók fokozott felelősségére? És hogy a fenébe tudna egy felelős szavazó, kire szavazzon, hogy elkerülhessük a döntetlent?
Professzor – Az is lehet, hogy az efféle apelláció elfordítaná a szavazókat az új bizonytalan kilátású pártoktól, és így potenciális koalíciós partner nélkül marad a nagy három, vagyis többet ártanánk, mint használnánk tanácsainkkal.
Mester – A helyzet valóban bonyolult és vészterhes. De ha tisztában vagyunk vele, már tettünk valamit.


2014. március 2., vasárnap

2014 évi választások – esélyek és meglepetések

Professzor – Ha a demokrácia népuralom lenne, most, a választás közeledtével ünnepi hangulatot kellene éreznünk. Hát mindent, csak ünnepi hangulatot nem érzek.
Doktor – Ne legyünk idealisták! Minden választás egy kemény politikai harc, és nem lakodalom.
Kapitány – Megértelek, kedves professzorasszonyom, nem lehet kellemes látvány látni ma Magyarországon a baloldal keserves agóniáját. Én sem tartom szerencsésnek, hogy a politikai tér egypólusúvá vált. Ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok, verseny kell, valóságos verseny. Mára viszont nálunk a polgári centrumnak nincs komoly kihívója.
Mester – Én nem látom ilyen egyszerűnek a helyzetet. Valójában csupa izgalom ez a furcsa választás, bár ez cseppet sem változtat azon, ami miatt professzorasszony jogosan kesereg: a nép kikerült a politikából.
Doktor – Ne haragudj, Mester, de ez így egyszerre túl sok, hogy megemésszem. Legelőször, miféle izgalmakat látsz ebben a szörnyű kampányban?
Mester – Magyarországon a rendszerváltás óta minden választás egy sajátos, kicsi és lényegében izgalommentes meglepetést hozott, kivéve a legutolsót 2010-ben, amikor az történt, amire mindenki számított, vagy egy kicsit még jobban. Kezdésnek 1990-ben némi meglepetést okozott az MDF első helye.
Kapitány – Ennél nagyobb meglepetés volt 1994-ben az MSZP gyors visszatérése, és főleg összefogása az SZDSZ-szel.
Mester – Igen, de ez még így sem volt nagyobb meglepetés, mint egy szokványos kormányváltás egy unalmas jogállamban.
Doktor – Imádom a jogállam unalmát.
Professzor – De folytatva a sort, valóban meglepetés volt a következő választás is, amely 1998-ban királycsináló helyzetbe hozta Torgyánt.
Mester – Ami ugyan meglepetés volt sokak, talán leginkább Horn és Kuncze számára, de ez még mindig egy szokványos meglepetés és még szokványosabb kormányváltás maradt.
Doktor – És ugyanez játszódott le 2002-ben a másik irányba: a politikusi ős antitalentum Meggyessy elhappolta a hatalmat a ravasz, de elbizakodott Orbánéktól.
Professzor – Végül 2006-ban jött a nagy meglepetés, az, ami a rendszerváltás óta nem volt: a regnáló kormány megtartotta a hatalmat.
Doktor – Így igaz, nem is volt ez kis meglepetés, de nagy sem. Egy normális demokráciában is az a trend, hogy egy párt kibír két ciklust.
Mester – Ami viszont a 2006-as választásoknál figyelemre méltó: a rendszerváltás óta a nép akkor először tanúsított bizonyos érett, bölcs magatartást. Az nyert ugyanis, aki kevesebbet ígért.
Professzor – Emlékszünk, már akik emlékszünk a Fidesz bepánikolására a szavazás előtti napokban, amikor is előállt egy hosszú listával, mi mindent tesz majd, ha kormányra kerül. Volt ebben 14. nyugdíj meg egy sor felelőtlen ígéret.
Mester – 2010-ben viszont aligha volt valaki számára meglepetés a Fidesz győzelme.
Doktor – Legfeljebb annak mértéke.
Professzor – Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy azt a szavazásra jogosult polgártársaink szerény egy harmadának segítségével érte el.
Mester – De most itt állunk a 2014 évi szavazás előtt, a politika kellően felforgatott világával, merőben új választási rendszerrel, még nagyobb kihívások előtt. A kép elkeserítően zavaros és súlyos meglepetésekkel terhes.
Kapitány – De végül is, miért gond, ha számíthatunk meglepetésekre. És egyáltalán, lehet-e jövő meglepetések nélkül?
Mester – Más az, amikor a heti lottószámokról beszélünk. Tudjuk, azokat előre – sajnos – nem látjuk, ezért eszünkbe sem jutna taglalni a meglepetés szerepét. Utólag meglepetésnek minősíteni az eredményeket pedig nevetséges tudatlanság lenne. Közhatalmunk sorsa viszont súlyos, most különösen súlyos kérdés.
Kapitány – Én úgy látom, a magyar közvélemény hajlik a hatalom demonizálására, és saját helyzetének dramatizálására. Mindig azt vizionálja, hogy aki kormányra került, évtizedekre bebetonozza magát.
Professzor – Nem is alaptalanul, mert szándék lenne. Szerencsére ez ritkán elég… De nézzük meg azt, amire a Mester most tereli a szót! Milyen meglepetésekre kellene felkészülnünk?
Mester – Szerintem, ti nálam is jobban látjátok a helyzetet. Mondd, kedves kapitányom, te milyen eredményekre számítasz!
Kapitány – Szerintem egyértelmű, hogy a Fidesz nagy többséget szerez. Az egyéni körzetek 80 %-ával és a listás helyek 45%-ával könnyen elérheti az új kétharmados többséget. A Jobbik valószínűleg a listás szavazásban lekörözi a baloldalt, de sehol nem nyer egyéniben, így végül két hasonlóan kis frakciója lesz a bal és a jobboldalnak az új parlamentben.
Mester – Tanult doktornő barátunk, te hogy látod az eredményeket?
Doktor – Én attól félek, hogy a többi párt tétlensége miatt a Jobbik tarolni fog, de nem annyira, hogy többségbe kerüljön. Remélem, hogy az új alternatívát kínáló pártok, de főleg az LMP meglepően jó eredményt hoznak, így a helyre tett Fidesz és MSZP valamelyike kénytelen lesz egy sokkal normálisabb koalícióban kormányozni a következő ciklusban.
Mester – És te, drága professzorasszony, mit jósolsz?
Professzor – Nem szívesen jósolok, de remélem, hogy a demokratikus pártok okoznak majd egy komoly meglepetést, akár kétharmados többséget szerezve. Mert, lássuk be, az új törvények mellett egy új kormánynak kétharmad nélkül kötve lenne a keze.
Mester – Lám, micsoda eltérő prognózisok! Biztos vagyok, hogy ti most nem pártszimpátiáitokat ismertetitek, hanem alapos esélylatolgatás van  szavaitok mögött. És pontosan ez az, amit én is érzek.
Kapitány – Szerinted, Mester, milyenek a Fidesz esélyei?
Mester – A Fidesz rátett arra, hogy egyféle népnyelven közvetlenül a néptől szerez legitimációt.
Professzor – Némi Robin Hood-i dialektusban.
Mester – Maradjunk mi csak Rózsa Sándornál vagy Ludas Matyinál, mert végül is nemzeti ez a konzultáció. És hogy milyen erőteljes!
Doktor – A gond az, hogy nagyon sokan számára Fidesz nem Ludas Matyi, hanem maga Döbrögi.
Professzor – Vagy éppenséggel Ludas Mutyi…
Mester – A helyzet valóban skizofrén. Mindenki szereti a kisebb rezsiszámlát, no meg egy sor más dolgot, amit a Fidesz csinált, de minden józan ember tucatjával hozhatna fel a Fidesz visszatetsző, vagy éppenséggel visszataszító dolgaiból. Ilyen körülmények között mit sugallna a végső mérlegelés? És melyik választó réteg menne nagyobb számban szavazni, melyik kisebb számban? Mindez teljességgel kiszámíthatatlan. Szerintem ezért a Fidesz esetében a 30 és 90 százalék között minden eredmény lehetséges.
Doktor – És mit vársz a Jobbiktól, Mester?
Mester – A Jobbik egy rémisztő mederbe terelte a társadalom iszonyatos frusztrációját. Sajnos, nem csak a társadalomkritikájának, hanem programjának jelentős része is látszólag adekvát erre az iszonyatos frusztrációra, és ezt egyre szélesebb tömegek ismerik fel. Így a Jobbik jelentős részeket szakíthat el nem csak a Fidesz, de minden más párt szavazó bázisától is, és igen sok passzív szavazót is aktiválhat. A baloldal össztűz alatt tartja, a Fidesz taktikázással magához próbálja terelni bázisát, de mindkettő hatékonysága kopik. Ezzel végső soron a Jobbik is bekerül azok körébe, akik nagy meglepetést tudnának okozni. Esetükben szerintem 15 és 55 százalék között minden eredmény lehetséges.
Professzor – Drága Mesterem, már alig merem megkérdezni: milyen esélyt látsz a baloldal számára?
Mester – Esélyt még látok, csak baloldalt nem, már ha megengeditek nekem ezt a szomorú humort… A politikai paletta nem kínál baloldali alternatívát, a társadalom igénye erre viszont akkora, hogy az Összefogás akár meg is nyerheti a választásokat, különösen, ha a Fidesz és kormányzata még egy kicsit ráerősít a hihetetlenül lehengerlő kampányára. De mi tagadás, még inkább benne van a pakliban a csúf, nagyon csúf vereség lehetősége. Szerintem itt az olló a legnagyobb: bármi lehet az eredmény 15 és 75 százalék között.
Kapitány – Észbontó! És hogyan látod a kisebb pártok esélyeit?
Mester – Reálisan csak az LMP-nek van esélye, ha elég sok Fidesz-es és MSP-s szavazó hozzájuk menekül. De ezek lehetnek akár eléggé sokan is. Az LMP esetében tehát bármi elképzelhető 2 és 22 százalék között. Rajtuk kívül legfeljebb még 2-3 apró és zavaros szervezet juttathat be egy-egy képviselőt a parlamentbe, ha a Fidesz is így akarja. Nincs más, akinek ez érdekében – és módjában – állna elintézni.
Kapitány – Roppant érdekes spekulációk, drága Mesterem, de azok szélső értékeit sajnos soha semmi nem fogja tudni igazolni.
Professzor – Kivéve, ha egyike-másikja bejönne, harcokban edzett kapitányom! De természetesen ez a dolgok logikája, hogy nem a prognózisok szélső, hanem valamely középső értéke rendelkezik a legnagyobb valószínűséggel.
Mester – Én most valójában nem is prognózisokat akartam adni, hanem rámutatni, hogy iszonyatos gubancba került a társadalmunk, így a meglepetések sorával kell számolnunk. Persze, a számolás néhány napon belül véget ér, mindent megtudunk az áldott nép döntéséről. De akár így, akár úgy, a gubanc vélhetően megmarad, ezért érdemes felkészülni mélyebb, fájdalmasabb vizsgálatokra. És leginkább önvizsgálatokra.

Budapest, 2014. március 2.