Kapitány –
Mifelénk egy abszurd gyakorlat honosodott meg. Ha létrejön egy új kormány, újra
meg kell tanulnunk, milyen miniszterek, azaz szolgák szolgálnak minket. Eltűnnek
régi minisztériumok, megjelennek újak, amely hivatal pedig megmaradt, annak a
neve változik meg.
Doktor –
Ez nem csak nálunk van így, szerte a világon ez zajlik kormányváltásnál.
Mester –
Mi tagad, nagyon kevés kivétel van, de ezek távolról sem elhanyagolhatók. Érdekes,
hogy Nagy-Britannia, a hagyományőrzés őshazája ebben kevésbé következetes. Bár
lehet, hogy Parkinsonnak köszönhetjük ezt a túlzó képzetet a hivatalokat szaporító
brit bürokráciáról.
Kapitány –
Hát akkor merre vannak a kivételek?
Mester – A
legjelentősebb kivétel maga a modern demokrácia mintája, az Egyesült Államok.
Ott fél évszázad kell, és még igazán drámai események is egy-egy minisztérium
felállításához. A II. világháború eredménye volt a Pentagon, a nagy
olajválságok hatására született az Energiaügyi minisztérium, és csak a szeptember
11-i támadás után határozták el a belügyi minisztérium felállítását.
Professzor
– Igen, Amerika, a cselekvés és a kreativitás hazája nagyon helyesen megtalálta
a jog és a politika olyan fontos területeit, ahol kiélheti a stabilitás, ha
akarjátok a konzervativizmus iránti igényét. Szegények, még az alkotmányukat
sem barkácsolják európai módon.
Doktor –
Szerintem az európai gyakorlat tökéletesen adekvát a modern politika
technikáinak. Itt érdekek és programok versenyeznek, egy bonyolult folyton
változó világban, koalíciók jönnek létre, és hál’istennek nem a vezér életére
szólóan, hanem egy ciklusra, aztán a választók új lapokat és új feladatokat
osztanak ki.
Kapitány –
Az európai koalícióépítési modell a demokrácia szörnyszülöttje, és ezt a bajt
tetézi az a hagyomány, hogy a nyilvánosság elől elbújt pártguruk kényük-kedvük
szerint álmodhatják meg azt a tortát, amelyen majd osztoznak.
Professzor
– Mellesleg hiába rajzolják nagyobbra, abból a köznek akkor sem jut egy morzsa
sem.
Doktor –
Hát ezzel messzemenően egyetértek, hogy ez a torta minél kisebb legyen. Vagyis
az állam… De az viszont tiszta demagógia, ha eleve gyanúsnak, erkölcstelen
pártalkudozásnak állítjuk a politikát.
Kapitány –
Mai hír Lengyelországból: az eddig lassan egy éve kisebbségben kormányzó párt
megnyerte koalíciós partnernek a választási harcostársának két törpe
ellenfelét. Mindkét pártocska vezetője miniszterelnökhelyettes lesz,
helyetteseik pedig miniszterek lesznek. Jaj, az egyikre nem jut minisztérium?
Sebaj, holnaptól az országnak Tengerügyi minisztériuma lesz.
Doktor –
Ez az adott pártokat minősíti, és ebben a konkrét esetben nem kívánok
védelmükre kelni. De azt továbbra is vallom: minél kisebb, minél átláthatóbb és
minél szabadabb állam szolgálhat jól minket. De minek konzerválni akármit is,
hiszen ha jól értem, mesterem, te erre hajlasz. Én azt mondom: ne mi tervezzük
meg a tökéletes államot. A politika is egyfajta piac. A szabad politikai piac
majd eldönti, ma mi a jó…
Kapitány –
Ma jó egy Tengerügyi minisztérium, ezt súgja nekem a piac…
Doktor –
Örülj neki, hogy mi megúsztuk a Budapestügyi minisztériumot.
Professzor
– Egyébként én is hajlok arra, hogy egy ésszerű és stabil kormánystruktúra
hasznos lenne. Egyik neves kollégámnak ragyogó ötletei szoktak lenni, már több
évtizede ömlenek. Sok kormány profitált már munkájából, és úgy hírlik, most is
ez lesz.
Mester –
Mérsékelt optimizmussal figyelem a fejleményeket. Igen, ismerjük a forgalomban
lévő elképzeléseket.
Kapitány –
Némi aggállyal várom azt, hogy koronázatlan kormányépítészünk elnevezésbeli
ötletei bejönnek-e.
Doktor –
Már az elnevezés is elvi kérdés?
Kapitány –
Nem az, de nem is rólam van szó. Arról van szó, hogy egy extravagáns, de akár
szokatlan elnevezés politikusaink számára megfelelő alibi a soron következő
átalakítás. Szerintem stabil kormányzati struktúrához néminemű misztika,
beleértve név- és számmisztika is kell.
Professzor
– Én ismerek olyan kormányzati koncepciót, amely több mint 20 éve lett
kidolgozva, és azóta több alkalommal csiszolva. Ez már akkor felvázolta azt a
tendenciát, amelyet eléggé világosan kivehetünk az élet munkájából.
Kapitány –
Ám tudjuk, hogy hiába születnek szép elméleti koncepciók, a folyamatokat nem a
jó megoldások kiagyalói irányítják.
Mester –
De hát nem azért beszélgetünk, kedves barátaim, mert ezzel tehetünk szolgálatot
a jó megoldásoknak, és a jó megoldások kiagyalóinak? És most valóban érdemes
beszélgetni erről a témáról.
Professzor
– Tapasztalatom szerint fölöttébb érdekli az embereket, de igazából alábecsülik
a kérdés jelentőségét.
Mester – Legyünk
tisztában azzal, hogy ennek a problémának legalább három roppant tétje van.
Először is, tíz- és százmilliárdok forognak kockán közpénzből, másodszor, a
kormányzati munka, a közigazgatás minőségéről, harmadszor pedig a politizálás
erkölcséről van szó.