2017. április 8., szombat

Amerika bombázza Szíriát

Professzor – Ebben a háborús világban miért lenne nagy ügy egy bombázás? Mégis, engem elkeserít, és talán leginkább az, amit provokatívnak szántam kérdésemben: banális dolog-e ma már bombázgatni bárhol is?
Kapitány – Nem, nem hiszem, hogy ott tartanánk. És abban sincs igazad, tanult barátnőnk, hogy ez az eset, ami miatt háborogsz, annyira banális lenne. Talán éppen ellenkezőleg. Mert biztosra veszem, hogy arra a bombázásra gondolsz, amelyet Amerika hajtott végre egy szír katonai repülőtér ellen. És valljuk be, ez az akció mindenkit meglepett, és igen erőteljes reakciókat váltott ki.
Mester – A két megfigyelés között nincs ellentmondás. Amiről a professzor asszony beszél, egy valós helyzet. Senki nem döbben meg attól, hogy egy állam beveti fegyveres erejét, és ez tűrhetetlen, ez felháborító.  Ettől teljesen független az az általános meglepődés, mondhatnám, megrökönyödés, amit Trumpnak sikerült okozni az egész világ számára egy vacsora alatt.
Doktor – Eddig nem sok jót lehetett várni tőle, nem is kaptunk semmi jót, de most helyesen cselekedett, hiszen közös érdek, hogy mindenki vésse agyába: büntetlenül nem lehet nyúlni a vegyi fegyverhez.
Professzor – De kedves fiatal barátunk, nem lenne elvárható, hogy bűnelkövetés esetén a bűnös büntetessék, éspedig a jog alapján. Vagy te, mint minden liberális barátunk, hivatalból elfogadjátok azt, hogy a szír kormány a bűnös? Komolyan gondoljátok, hogy egy ilyen öngyilkos akcióra szánná el magát? Mit nyerhetett vele, és mit kockáztathatott? Vagy ti gyengeelméjűnek tartjátok Asszadot?
Doktor – Nem ő lenne az első visszaeső… Egyébként is jellemző a diktátorokra, minden gonosz eszességük ellenére az ilyen vakság. És rendszerint ez okozza a vesztüket is.
Kapitány – Ilyen általános tapasztaltok alapján senkit sem lehet bűnösnek mondani egy konkrét ügyben. És ebben a konkrét ügyben napnál is világosabb, hogy kreált ürügyről van szó. És ha ti nem vagytok képesek ezt elismerni, oda a hitelességetek… Bár kinek lenne illúziója, hogy a nagypolitika hitelességről és nem a ködösben hagyott nagy érdekekről szólna.
Mester – Ezzel nem értek egyet, bátor barátunk! Szerintem érdekeket képviselni nem bűn, és lelke rajta minden politikusnak vagy más érdekképviselőnek, ha a maga személyisége szerint súlyozza az érdekeket, de oda a civilizációnk, ha nem ragaszkodunk egy tisztes hitelességhez…
Professzor – Hitelesség ide, hitelesség oda, nem nehéz világosan látni, hogy a nyugati világ kőkemény érdeke az asszadi vezetés kiiktatása a közel-keleti színtérről.
Doktor – Ki sírna egy diktátorért?
Kapitány – Ezzel a bélyeggel lehet játszadozni, de mondd már nekem, a jog tudója, ha összeírnád a ország-vezetők világlistáját, hol helyezkedne Asszad? Ki előzi meg demokráciában őt a Közel-Keleten, még ha valóban komikus demokráciáról beszélni arrafelé. Talán az egyiptomi elnök? Vagy a szaúdi király? Vagy Erdogán?
Doktor – De miért velem vitatkoztak? Győzzétek meg a szír népet, hogy nem is járnak rosszul Asszddal!
Professzor – Kérdem én. kinek van kétsége, hogy Asszad 24 óra alatt helyre tudná állítani az ország belső békéjét és nyugalmát, ha a különféle felkelők nem kapnának kívülről számolatlanul a pénzt, fegyvert, hitechet, mindent amire az öldöklés folytatásához szükséges.
Doktor – Szép rend és béke lenne ez, ismerjük ezt.
Professzor – Lehetne parafrazálni Churchillnek tulajdonított mondást: a rend nem a legjobb dolog, de jobb nincs kitalálva. Azon a földön egy ötezer éves hatalom harcol a fennmaradásáért. Néha, szinte mindig terhel alkalmazkodni hozzá, de össze lehet-e hasonlítani ezt a terhet a halállal és a pusztulással. És most ez a föld immár a Második világháborúnál is továbbtartó, pusztításaiban annál is túltevő poklot él át egy gonosz geopolitikai érdekből. A Nyugat ennél nagyobb bűnt nem vett a lelkére Hirosima óta…
Kapitány – Félő, hogy ennek árát meg is fizeti…
Doktor – Szívből sajnálom a szír embereket, és igen is tartozunk annyival, hogy emberségesen befogadjuk a menekültjeiket, de azt nem tudom elfogadni, hogy egyoldalúan a Nyugatot ostorozzuk a szír helyzetért. Vastagon vannak benne Oroszország, Törökország, Irán, a többi arab országról nem is beszélve…
Professzor – Így igaz, sokan vannak képviselve a történetben, de ne próbáljuk összemosni a bajkeverőket és azokat, akik próbálnak segíteni megoldani a helyzetet…
Kapitány – Eléggé elmerültünk a szír tragédia diagnózisában, de hogyan ítéljük meg konkrétan ezt a tegnapi amerikai akciót? Fordulat? De miben? Milyen következményekkel? Lesz ebből egy Harmadik világháború?
Doktor – Amely sokak szerint, beleértve a pápát is, már jó ideje folyik…
Professzor – Vagy lehet, hogy Trump belátta, semmire nem megy a washingtoni mocsár lecsapolásával, inkább túltesz Obamán és Hillaryn… Akár össze is jöhet neki is egy Nobel-békedíj…
Mester – Mindenki, beleértve az orosz vezetést is, egy ilyen közel-keleti fordulat miatt ideges… Szerintem itt másról van szó. A mérlegelésben ezer pro és kontra érv és körülmény szerepelhetett, oktalanság lenne egy-kettőt kiemelni, különösen a kevésbé súlyosoktól. A rejtély kulcsát én máshol látom. Ne feledjük, hogy az akció egy jó hangulatú vacsora idejére volt igazítva, amikor Trump vendégül látta kínai kollégáját. Egy sor üzleti ügy várt megtárgyalásra a 21. század két éppen helyet cserélni készülő szuperhatalma között. Ebben Trump kiváló rutinnal rendelkezik. De van egy másik, roppan nehéz ügy: Észak-Korea. És azt se feledjük, hogy éppen 3-4 napja nyilatkozott Trump, hogy ha a kínaiak nem segítenek ráncba szedni az észak-koreai vezetőt, ő kész egyedül is cselekedni. Hát meg kellett mutatni ennek a kínai vendégnek, hogy ő bizony nem tréfál. 59 Tomahawk, és a probléma meg van oldva… Közben meg megmutatja a világnak, hogy Putyin mégsem tartja marjában, és ahogy ezt tisztáztuk, végre – némi idő után – jöhet az óvatos vagy nem annyira óvatos összeborulás, egészen úgy mint Putyin és Edogan között az orosz gép lelövése után…
Kapitány – A francba a politikával!


* * *

2017. április 3., hétfő

2017. március 16., csütörtök

Mit takar a kendő

Professzor – Mi a véleményetek az Európai Bíróság döntéséről, hogy a munkáltatónak jogában van megtiltani a fejkendő viselését a munkahelyen?
Doktor – Helyes, nagyon helyes! Már régen kellett volna intézkedni ilyen szellemben minden területen, nem csak a munkahelyeken, nem utolsósorban a szegény muszlim nők felszabadítása érdekében.
Kapitány – Nem ismerem sem a pontos rendelkezést, sem az indoklást, de nem is nagyon érdekel. Szememben az efféle intézmények hitele vészesen olvad. Sodródnak a fősodorral, döntéseikhez pedig a mai jogi dzsungel gumiszabályait.
Mester – Én ezt nagyon súlyos hibának tartom, több okból is. Azzal egyetértek, hogy a vallási jelképek használatát ésszerűen kellene korlátozni, egyrészt a vallási semlegesség érdekében, másrészt a más vallásúak és világnézetűek jogos érzékenységére tekintettel.
Professzor – De talán már azért is, hogy érvényre jusson állam, vagyis társadalom és vallás szétválasztása, ami saroköve a modern világnak.
Mester – Vagy legalább lennie kellene…
Kapitány – Tiltsuk be a vallásokat?
Professzor – Jaj, ez a szemforgatás! Hát nem éppen a vallások jártak az élen világéletükben a más vallások betiltásában? Nem csak, hogy üldözték a más vallásokat, de tűzre vetették saját híveiket is, ha egy tizedrendű kérdésben saját gondolatuk volt…
Mester – Őrizzétek meg nyugalmatokat, kedves barátaim! Most maradjunk csak meg a kendő kérdésénél. Roppantul izgat ugyanis az a kérdés, hogy csak nekem tűnik ez az eszméletlen félreértés, avagy netán én tévednék ekkorát? Mert szerintem a kendő ugyan a vallás által is elvárt ruhaviselet, de eredendően olyan ruhadarab, amely az emberi szemérmet szolgálja, olyan, mint nekünk a férfiúságunkat takaró gatya, vagy a nőknek a melléket takaró blúz. Egyszerűen arról van szó, hogy az idők folyamán a női haj olyan erotikus erőt és szerepet kapott, hogy illendővé, sőt, a férfi mohóság miatt szükségessé vált az eltakarása.

Doktor – Érdekes, a hajukat szemérmesen eltakarják, de az ő művészetük a meztelen hastánc…
Kapitány – Éljen a hastánc!
Professzor – Semmi ellentmondás nincs. A hasuk nem szőrös, azt egy kicsit lehet mutatni…
Mester – A hastáncot bizonyára sokfelé ismerték, de egyébként is a szemérem és az erotika, vagy mondjuk a tantra békés, harmonikus együttélésben van. Akárhogy legyen, a lényeg az, hogy mindenki úgy lesz szemérmes, ahogy nevelik, és utána joga van, hogy ezt a szemérmet tiszteletben tartsák. És tessék most arra gondolni: mit műveltek a művelt fehér keresztény gyarmatosítók és hittérítők szerte a „vad” vagy éppen „sötét” világon? Tűzzel-vassal-korbáccsal kényszerítette a meztelenül vagy akár csak félig meztelenül járó bennszülötteket, hogy… vegyenek fel magukra mindenféle ruhát, takarják el szemérmüket. Hány nőt meggyaláztak, megkorbácsoltak, lekaszaboltak, csak azért, hogy az afrikai forróságban vegyen fel magára egy inget is. És most ezeknek a fehér keresztény gyarmatosítóknak az utódai meg akarják alázni, meghurcolni nőket, mert valamijüket letakarnak, amit szégyellnek megmutatni. Ez itt a szörnyű nagy tévedés, amelyből igazságtalanság fakad. Ez valóban kultúrák összeütközése, és ebben az összeütközésben mi, európaiak viselkedünk durván és primitíven…
Professzor – Hosszú hagyomány, amely nem csak a kereszténységnek sajátja, azt hozzá kell tenni…
Mester – Igazad van, bölcs barátnőnk, mint mindig! Minden hódító hasonlóképpen durva és brutális, lett légyen római, mongol, ottomán, spanyol, brit vagy amerikai.
Kapitány – Jól megleptél ezzel az eszmefuttatással, Mester… De én még az érintettektől sem hallottam soha ilyen tartalmú védekezést. Lehet, hogy ők sem tudják, hogy szeméremből viselik a kendőt, és nem vallási parancsra?
Mester – Egy ilyen kérdés mélyen érinti az érintettet- Azt is lehetne mondani, hogy ennek firtatása ha nem is pofon, de olyan szemérmetlen benyomulás személyes dolgokba, amire az ember megbénul, megzavarodik, képtelen lesz helyes, adekvát választ adni…
Doktor – Ezt valóban jó lenne muszlim tudósoktól, szociológusoktól, antropológusoktól megtudakolni, csak attól tartok, hogy muszlim országokban nehéz lenne nem a muszlim vallás iránt túlzottan elkötelezett tudóst találni…
Mester – Ne legyünk ennyire szkeptikusok. Az arab tudománynak nem kell szégyenkeznie. Bár az is biztos, hogy ha egy országban egy vallás uralkodik, a tudomány szolgálóleány marad… Ismerjük ezt… Viszont nem szorulunk mi semmilyen pszichoanalízisre, hogy felismerjük a kendőviselés kulturális funkcióját.
Doktor – Jó, de mi van, ha a kendőviselésnek nem csak kulurális, hanem vallási funkciója is van?
Mester – A vallási jegy semmiképpen nem lehet elegendő ok egy kulturális érték vagy jelenség megtagadására, elvetésére. Gondoljatok bele: vessük el a tízparancsolatot, a „ne ölj” parancsot csak azért, mert szerepel a Bibliában?
Kapitány – Jó, de akkor vegyük normálisnak, hogy sok nő nem mer nyilvános helyen megjelenni kendő nélkül?
Mester – Ezt rájuk kellene bízni, közben megmutatva megértést is, alternatívát is. A megértés jegyében tarthatnánk évente a kendő világnapját, amikor minden nő viselne kendőt…
Doktor – Miért csak a nők?
Kapitány – Még mit nem! Én nem veszek fel kendőt!
Professzor – Egy hastáncot? Velem?
Kapitány – O tempora, o mores! Üsse kő, benne vagyok!


* * *